|
| 2 levél, 2 beírt oldal, Rákóczi papírfelzetes viaszpecsétjével. Kelt: a Szenc városa melletti táborban, 1704. IX. 24. Rákóczi Máramaros vármegye nemeseihez írja a levelet a sószállítással kapcsolatban: "midőn Ellenségünk a sooval valo kereskedéstis Törvényünk, s régi Szabacságunk ellen az Ország Lakositul tellyességgel el viven, maga telhetetlen kívánságának s jővedelmének Szaporítására, s Öregbítésére, árát annyira nevelte, hogy a' midőn az elviselhetetlen Portiozásnak terhe nyomorgatott, a' mi abban megmaradott, azt a' Soónak felette való árával extorquálta, mely kettös egy végre czélzó tereh az Ország lakosit annyira el erőtlenítette, nem lévén végtére, avagy csak annyira való pénze, mellyel Soót vehetne, kenyerének s eledelének sotalansága miat, nyavalya s halál követte... a' Nemesség is nem lévén ment a Tereh viseléstül kelletvén nagy áron a' Soot meg venni appromptáltatnék arra az elviselhetetlen igára, melyre oly Szin, és pretextusok alatt naponként inducáltatik vala, citra respectum, Status, gradus, et conditionis, édes Nemzetünk. Meg engettük valamint ennek előtte valo Törvényes boldog üdöben, a Sooval valo kereskedés szabados volt, továbra is azon szabados kereskedés kinek kinek szabad légyen, de mivel a mostani Sok Országos Kölcség /: Impositiokkal a' Nemes Ország nem terheltetvén, különben ki nem telhetik, hanem ha oly más rendes Utakon, mellyel az Ország Lakosiis nem aggráváltatnak s enerváltatnak, Szaporittatik a Nemes Ország továb valo Dispositiojáig, rendeltük a Soonak árát a Máramarosi Soó aknán Denar. 50. a' Szigeti Portuson penig Denar. 55. annak rendes Harmiczadgyával edgyütt, melyböl ki vivén a Nemességet :/ mivel valakik magok Hazi szukségére Soót Szállitanak Harminczaddal ne tartozzanak, ugy hogy kiki, a' mennyi Soót kereskedésre vészen, a' Soó Háznál, avagy a Szigeti Portuson arrol czedulát vévén /: hogy annak nem váltása miatt Soója, és [...] egyéb Joszága ne Confiscáltassék :/ azt Harminczados Tisztünkk be mutatván vihessen a Harminczadláskor oly Recognitionálist, mely mellett szállithassa mindenütt az Országban, és szabadossan velle kereskedhessék, meg tartoztatás nélkül. Intimállyuk azért a nemes Vármegyének ezen Soóval valo kereskedésnek szabadságát, s árát vételében valo modalitást in gremio sui Publicáltassa, hogy ki ki magát ahoz alkalmaztatván, ezzel a Nemes Vár(me)gyének s abban lévö minden kereskedö Rendek(ne)k nevelkedhessék haszna..." A felkelők 1703 augusztusában foglalták el a máramarosi sóbányákat. Rákóczi fokozott figyelmet fordított az ellátás biztosítására, mivel a sóval való visszaélés régi sérelme volt mind a parasztságnak, mind a nemeseknek. A sóbányászat és a sókereskedelem emellett jelentős bevételi forrást is jelentett az államnak, ezért már ősszel állami sómonopóliumot vezettek be. Ez a kísérlet azonban a pénz és a hivatali apparátus hiánya, valamint a nemesség heves ellenállása miatt kudarcba fulladt, így Rákóczi 1704 őszén visszaállította a szabad sókereskedelmet. Ferenc Rákóczi II., prince. Letter in Hungarian autograph signed. 2 pages with seal, to the noblemen of Máramaros county about opening the door to free commerce of salt. |
|
|
|
|
|
