|
| Venetijs, 1498. impensis Joa(n)nis Paep librarij Budensis. |
| impensis Joa(n)nis Paep librarii Budensis 32 lev. |
| Elékötve: (Herolt, Johannes): Sermones discipuli de tempore et de sanctis Hagenau, 1496. (Heinrich Gran.) (880)p. Hiányzik: 235 lev. Korabeli kézírásos bejegyzésekkel, kézzel festett vörös iniciálékkal és rubrikálással. Hazai vonatkozású ősnyomtatvány, benne eddig ismeretlen kézírásos magyar nyelvemlékkel. A bejegyzések alapján kétségtelenül hazai használatú incunabulum-colligatum második tagja, a legnépszerűbb középkori legendagyűjtemény, az egész keresztény világban tisztelt szentek életét tartalmazó Legenda Aurea-t egészíti ki a magyar szentek történeteivel. Igazán becsessé a címlapján olvasható, a nyelvemlékek közé sorolható szöveg teszi. A XVI. század első feléből származó, ismeretlen, magyar nyelvű imádság mai helyesírással a következőképpen szól: "Dicsőséges, áldott Uram Jézus, élő Isten, // neked ajánlottam mind testemet, lelke- // met, és hívassad el én testemet // szent egyháznak kebelében, és temessed // én lelkemet az te öt // sebeidbe, és semmi nemű ellenség // onnan ki ne vihesse." A kötet Johannes Paep budai könyvkereskedő kiadásában jelent meg. A Mátyás utáni évtizedekben továbbra is pezsgő kulturális életet folytató fővárosban, Budán számos külföldi könyvkereskedő telepedett le. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik révén jelentősen hozzájárultak — a két ősnyomda megszűnése után tipográfia nélkül maradt országban — a nyomtatott könyvek terjedéséhez. Paep (később magyarosan Pap-nak írta a nevét) 1497-től 1511-ig működött Budán, könyvei kizárólag az akkori idők nyomdászatának központjában, Velencében jelentek meg. A kolligátum első tagja Johannes Herolt domonkos szerzetesnek a vasár- és ünnepnapokra, valamint a szentek ünnepeire írt prédikációi. E példányt — csonkasága ellenére — érdekessé teszi, hogy a latin mellett több helyen magyar glosszákkal is ellátták XVI. század végi, XVII. század eleji hazai olvasói. A fentebb ismertetett jelentős magyar nyelvű bejegyzések és a legenda szövegének hazai vonatkozásai mellett, a colligatum magyarországi használatát kétségtelenül bizonyítják a XVI-XVII. század fordulójáról származó tulajdonosi bejegyzések. A prédikációk végére kötött üres lapokra írt, szlovák nyelvű szövegek pedig a kötet egykori felvidéki használatára utalnak. (A kéziratos bejegyzések leírása Dr. Madas Edit szíves közlése alapján készült.) |
| Korabeli, fatáblás, vaknyomásos félbőr-kötésben, csatokkal. Erősen -- néhány lapon az élőfejet is érintően -- körülvágva. Sérült lapszélekkel, a Legenda utolsó öt levelén szöveget is érintő hiánnyal. Apponyi: 37.; CIH 2045., 1668.; GW M17601., 12382. |
|
| Apponyi: 37.; CIH 2045., 1668.; GW M17601., 12382.; ISTC il00119500., ih00122000. |
|
|
