|
| Antverpiae, 1564. Christophorus Plantinus. |
| 240p. |
| Zsámboky talán legszebb, legjelentősebb munkájának első kiadása. A szerző: Zsámboky János (1531-1584) Európa-szerte ismert magyar költő, filológus, történész, reneszánsz polihisztor. Számos külföldi tanulmányútját követően Bécsben telepedett le, mint Miksa császár udvari történetírója, orvosa. Háza a nemzetközi tudósvilág találkozóhelye, ő maga az európai humanista közösség megbecsült tagja lett. Nemzetközileg is csodált több mint 3000 kötetes, hiteles kéziratokban gazdag könyvtárára alapozva számos klasszikus mű filológiailag pontos szövegkiadását gondozta, kiadatlan auktorokat publikált. A hazai művelődéstörténet több fontos állomása fűződik nevéhez: így például az első teljes Bonfini-kiadás, Werbőczy Tripartitumának, valamint egy teljességre törekvő Janus Pannonius-kiadásnak sajtó alá rendezése, továbbá Magyarország térképének, és az első magyar orvostörténeti kiadványnak az elkészítése. Külföldi kortársai között elsősorban az emblemata révén, költőként vált ismertté és elismertté, a műfaj legkiválóbbjai között tartották számon. A műfaj: Megteremtőjének az itáliai Andreas Alciatit tartják, ő egészítette ki az embléma lényegét alkotó szimbolikus képet és a hozzá fűzött jelmondatot, jeligét (lemmat), a kép rejtett vonatkozásait magyarázó, valamilyen erkölcsi tanulságot, szentenciát, bölcs intelmet megfogalmazó verses szöveggel, epigrammával. A mű: Zsámboky rendkívüli műveltsége, tájékozottsága és a versírói tehetsége révén műfaj adta lehetőségeket költőtársainál szellemesebben, igényesebben, magasabb színvonalon használta ki. Nála a kiindulás általában valamilyen állatpélda, vagy az antik mitológia, történelem egy mozzanata, és azután erre a konkrét forrásra építi az általános tanulságot. Emblémáit külföldi tartózkodása alatt írta, művét 1563 végén fejezte a flandriai Gent városában. A kötetben 167 embléma jelent meg. Közülük többet megnevezett jeles férfiaknak ajánlott: így apjának, Zsámboky Péternek, Oláh Miklós esztergomi érseknek, Istvánffy Miklósnak, a neves humanisták közül önálló emblémát kapott Camerarius, Carolus Clusius, Paulus Manutius, Wolfgangus Lazius, és a kötet nyomdásza, Plantin is. Egy hazafias tárgyú emblémát "Ad principes Ungariae" címzett, egyet pedig saját magához. Zsámboky a híres antwerpeni nyomdászt Christoph Plantint kereste fel, hogy kinyomtattassa munkáját. A remekművű metszeteket a nyomda számára dolgozó flamand és francia mesterek készítették. A kötet függelékben Zsámboky saját gyűjteményéből válogatott 46 darab különleges érme képét közölte. Ajánlását Jean Grolier-hez intézte, mivel több ritka darabját tőle szerezte. A mű népszerűségére jellemző, hogy öt kiadást ért meg, holland és francia nyelven is napvilágot látott. A francia kiadás előszavában Plantin a Biblia után következő legfontosabb tanító munkának nevezte. Emblémái nagy hatással voltak a hasonló kortárs művekre, a kutatók szerint kimutatható, hogy még Shakespeare is merített gondolataiból. |
| XX. század eleji, aranyozott, bordázott gerincű bőrkötésben, márványozott előzéklapokkal, aranymetszéssel. First edition in 20th century leather. Inner edges gilt, with marbled endpapers. RMK III 526.; Apponyi 380.; Landwehr 590. |
|
|
|
|
