Wien, 1762. gedruckt mit von Ghelischen Schriften.
50+(2)p.+1 kihajt. t. (rézmetszet)
A szerző jezsuita szerzetes, a legnevesebb magyar csillagászok egyike volt. Kolozsváron matematikát tanított, majd a bécsi csillagvizsgálót vezette. Később a bécsi egyetemen oktatott csillagászatot, 1768-ban rendtársával, Sajnovics Jánossal a dán király meghívására a Lappföldön végzett méréseket. Hell még Kolozsvárott nemcsak matematikával foglalkozott, hanem úttörő módon tanulmányozta a mágnesesség és az elektromosság közti összefüggést. Ezen vizsgálódásairól számol be e művében. A könyvben leírtak szerint az első két darab mesterséges mágnest egy kolozsvári református kollégiumi matematikatanártól kapta. Az ezekkel végzett kísérletek alapján erősödött meg benne az a meggyőződés, hogy a mágneses jelenségek nem mások, mint az elektromos anyagnak bizonyos fokú mozgásai. Kolozsvári tartózkodása alatt dolgozta ki a mágnesesség elektromos elméletét, de Bécsbe való áthelyezése ezt a munkát is megszakította. A kötet bevezetésében elmondja, hogy ezen művét pontosan azért szerkeszti latin helyett német nyelven, mert nem tudósoknak, hanem kézműveseknek szánta. A felhasználhatóság egyik lehetséges területének Hell a gyógyítást gondolta, Kolozsváron sok kísérletet végezve erre vonatkozóan. Nagyon ritka mű, tudomásunk szerint hazai árverésen még nem bukkant fel.
Korabeli papírborítóban. Contemporary paper.

113. árverés - 64. tétel < >

113. árverés - 64. tétel
< >