133. árverés - 1. tétel
Jamblichus: De mysteriis Aegyptiorum, Chaldaeorum, Assyriorum.; Proclus: In Platonicum Alcibiadem; De sacrificio et magia; Porphyrius: De divinis et daemonibus; Synesius: De somniis; Psellus: De daemonibus; Priscianus — Marsilius Ficinus: In Theophrastum De sensu...; Alcinous: De doctrina Platonis; Speusippus: De Platonis definitionibus; Pythagoras: Aurea verba et symbola; Xenocrates: De morte; Marsilius Ficinus: Liber de voluptate
|
| (Venetiis, 1497. Aldus Manutius ny.) |
| (370)p. Az utolsó (üres) levél hiányzik. |
| A neves itáliai humanista, Marsilio Ficino személyéhez köthető szövegek gyűjteménye (nagyrészt az ő fordításai). A neves velencei Aldus-műhely egyik korai terméke. A művelt humanista, Aldus Manutius 1495-ben Velencében azzal a céllal alapította nyomdáját, hogy az ókori klasszikusok — jórészt csak kéziratban meglévő — műveit hibátlan szöveggel kinyomtassa, és széles körben terjessze. Ennek érdekében Itália és Európa legkiválóbb tudósait gyűjtötte maga köré. A pontos szöveg mellett nagy hangsúlyt fektetett nyomtatványai szép, a reneszánsz ízlésnek megfelelő kivitelezésére. Az első kiforrott humanista antikvát és a kurzív típust az ő számára alkotta meg Francesco Griffo. Igazi kulturális újítása azonban az volt, hogy az ősnyomtatvány-korra jellemző nagyméretű, nehéz fatáblás könyvek helyett kiadványait kézben hordozható, jól használható, nyolcadrét alakban jelentette meg, forradalmasítva ezzel a könyvkiadást és az olvasási szokásokat. 1515-ben bekövetkezett halála után apósa, majd fia, Paulus folytatta — az alapítóhoz méltó színvonalon — a műhely vezetését. A nyomda kiadványait általában a híressé vált — horgonyra tekeredő delfint ábrázoló — nyomdászjelvény díszíti (itt ez még nem szerepel). |
| XVIII. századi papírkötésben. Egy levelén koromszennyeződés nyomaival. |
|
| ISTC ij00216000.; GW M 11750.; CIH 1777. |
|
|
