Az uralkodó Sárosi Miklós fia Kelemen és Hedri Péter fia Gergely kérésére privilégiális formában, kettőspecséttel megerősített oklevelében átírja a saját, 1403. XI. 5-én kiadott új, kisebb pecsétjével hitelesített, nyílt oklevelét (pátensét), melyben a lázadóktól elvett Frics birtokát nevezetteknek adta, valamint a szepesi káptalan oklevelét, mely átírta az 1404. XII. 20-án kelt királyi parancslevelet. Ebben a király utasította a káptalant, hogy iktassa be Frics birtokába Kelement és Gergelyt. Ezt a káptalan 1405-ben meg is tette. A király 1405. III. 6-án utasította a káptalant, hogy az általuk a Frics birtokba beiktatott Kelemen és Gergely beiktatásáról szóló oklevelet privilégiális formában is adják ki. A birtok korábbi tulajdonosai, Fricsi Bárius és István Durazzói László lázadóihoz csatlakoztak, és királyi birtokokat, templomokat fosztottak ki Dalmáciában. Ennek büntetéseként vette el az uralkodó birtokaikat. László nápolyi király több alkalommal is igyekezett megszerezni a magyar trónt. A legsikeresebb ilyen irányú kísérlet 1402 tavaszán vette kezdetét. A bárók és a főpapok esküt tettek, hogy Nápolyi Lászlót ültetik a trónra, a koronázásra 1403 augusztusában került sor Zárában. László, a pápa támogatását is maga mögött tudva Észak-Dunántúl meghódítására indult, az időközben Csehországból hazatérő Zsigmond csapataival Pápócnál vívott ütközet azonban teljes vereségével zárult. A következő év során az uralkodó lassan felszámolta a Lászlóval szövetséges lázadó csoportokat, bár a Nápolyba hazatérő király Magyarországra való ismételt behívásának ötlete még évekkel később is felbukkant. Kelt: 1405. XII. 11. Több helyen rágásnyomokkal, a szöveget is érintő, jelentősebb hiányokkal, kis részen megbarnulva. A függőpecsét hiányzik.

133. árverés - 109. tétel < >

133. árverés - 109. tétel
< >