|
Páratlanul ritka óriástérkép. A Magyar Földrajzi Intézetben készült 1919-ben.
A béketárgyalások magyar anyagának összeállításával 1918 őszén a külügyminisztérium a későbbi miniszterelnököt, földrajztudóst, gróf Teleki Pált bízta meg. Irányítása alatt nagyszámú szakember dolgozott, akik igen rövid idő alatt a Kárpát-medence földrajzi, etnikai, gazdasági és politikai viszonyait bemutató térképek, illetve dokumentumok egész sorát hozták létre. Céljuk az volt, hogy bizonyítsák a Kárpát-medence gazdasági egységét, tájegységeinek elválaszthatatlan összetartozását, valamint ismertessék az aktuális nemzetiségi viszonyokat. E munka legismertebb darabja az ún. "vörös térkép" (carte rouge), amely Magyarország etnikai viszonyait mutatta be, újdonsága pedig abban rejlett, hogy a nemzetiségek szerinti népességeloszlást a világon elsőként a népsűrűség figyelembe vételével ábrázolta.
A "carte rouge"-on kívül azonban számos más kiemelkedő térképet is alkottak Teleki munkatársai a béketárgyalásokra. Ezek egyike a Bátky Zsigmond néprajztudós és Kogutowicz Károly kartográfus által készített lap, amelyet a kortársak kettejük egyik legfontosabb művének tekintettek.
Egy ilyen térkép összeállításának elképzelése már 1918 októberében felvetődött a Magyar Földrajzi Társaság köreiben. Miután Teleki Pál a kormánytól megkapta a megbízást a béketárgyalással kapcsolatos előkészítő munka megszervezésére, ennek megvalósítása is zöld utat kapott. A szerkesztéssel az áldozatos munkának köszönhetően nagyon hamar, már 1919 februárjában elkészültek. A nemzetiségi viszonyokat, mivel újabb felmérések addig nem készültek, az 1910-es népszámlálás vonatkozó adatai alapján ábrázolták. Az egyes településeket létszámarányos értékjelekkel ábrázolták: 1000, illetve 100 főnek megfelelő nagyobb és kisebb körökkel, valamint 500, illetve 50 főnek megfelelő nagyobb és kisebb félkörökkel. A nagyobb lakosságú településeket a lélekszámnak megfelelő több körrel ábrázolták, oly módon, hogy a körök elhelyezkedése közelítőleg a település alakját is leképezze. A településhatár pontosabb illusztrálása érdekében a félköröket szükség esetén megfelelő szögben elfordítva rajzolták.
Az egyes nemzetiségeket a körök különböző színei jelölték. A magyarságot a "carte rouge"-hoz hasonlóan vörössel ábrázolták, de a főbb nemzetiségekhez is az említett térképen alkalmazotthoz hasonló színeket társítottak, nyilván törekedtek arra, hogy a békekonferencián bemutatott különböző anyagok nagyjából egységes rendszert képezzenek. Az egyes településeknél a körök színei alapján nem csupán az ott élő nemzetiségek létszáma állapítható meg, hanem a készítők igyekeztek az adott nemzetiség településen belüli lakhely szerinti földrajzi elhelyezkedését is ábrázolni. A módszer előnyei abban rejlenek, hogy — mivel a külterületek népességét is pontos földrajzi helyükön jelöli — az eredmény nem csupán a különböző nemzetiségek térbeli elhelyezkedését volt képes érzékeltetni, hanem egyidejűleg a lakatlan területeket is bemutató települési térképként is megállta a helyét. Ennek a fajta ábrázolásmódnak a megfelelő kivitelezése megkövetelte a nagy felületet. A 200 x 275 cm-es térkép nemcsak alkalmazott módszertanával, hanem nagy méreteivel is újdonságnak számított a korábban készült, lényegesen kisebb etnikai térképekhez képest.
A lapon csak a városok, járási székhelyek és a 15 000 főnél nagyobb települések szerepelnek névvel, a többinek csupán a Központi Statisztikai Hivatalnak az 1910. évi népszámlálás adatait közlő kiadványából vett járásonkénti sorszámát tüntették fel. Ugyanezen módszerrel jelölték a járásokat is. A sorszámokhoz tartozó községneveket, azok pontos lélekszámával, egy a térképhez mellékelt névmutató tartalmazta, amely egy magyar-angol-francia-olasz és német nyelven írt bevezetőt is magában foglalt.
A térkép adatait a békekonferencia döntnökei a legcsekélyebb mértékben sem vették figyelembe, elkészítése azonban mégsem volt hiábavaló. 1938-ban, a trianoni békét felülvizsgáló határrevíziós tárgyalásokon ismét szerephez jutott. (Türke Gábor: A "vörös térkép árnyékában". mnl.gov.hu). A lap tudomásunk szerint árverésen soha nem szerepelt, csupán néhány közgyűjteményben őriznek példányt belőle.
Vászonra vonva. Apró sérülésekkel.
Mérete: 2000 x 2750 mm. |
|
|
|
|
|
