|
| Lőtsén, 1690. (Brewer Sámuel ny.) |
| (26)+228+(2)p. Az ajánlás végét egy majdnem egészoldalas, bájos fametszet díszíti. Első kiadás. |
| Gyöngyösi István (1629—1704) költő, a magyar barokk költészet egyik legjelentősebb alakja. Iskoláit Eperjesen, majd Comenius keze alatt Sárospatakon végezte. Ezután Fülek várában seregbíró, 1663-tól Wesselényi Ferenc nádor titkára lett. Az összeesküvés lelepleződése után gyanúsítottként hallgatták ki, de az időközben katolizált Gyöngyösinek végül nem esett bántódása, továbbra is az özvegy, Széchy Mária mellett maradt. Ezt követően a császárhű Andrássy Miklós szolgálatába állt, és a Gömör megyei adminisztrációban tevékenykedett. Többször volt alispán és országgyűlési követ is. A XVII-XVIII. század legolvasottabb, legnépszerűbb és legnagyobb hatású szerzője volt, jóval ismertebb Zrínyinél, akinek költészete jórészt Gyöngyösi imitációi révén jutott el a szélesebb közönséghez. Munkásságában a vallási tematika háttérbe szorult, a görög-latin mitológia történeteit, egyedien és sikeresen egyesítette a Tinódi-féle históriás ének, a hősi eposz és a barokk reprezentatív alkalmi költészet elemeivel, szerelmi lírája bőven merít Balassitól, írásait gyakran fűszerezi erotikával. A Rózsakoszorú a világi költészetéről híres szerző egyetlen vallásos tartalmú munkája. Alapja egy E. S. monogramot viselő, német szerző Habsburg III. Ferdinánd király felesége, Eleonóra számára írt, latin verses elmélkedése. Önálló műnek tekinthető, hiszen — a kor gyakorlatának megfelelően — nem szó szerinti fordítás, inkább átdolgozás, parafrázis. Mivel nehezen illeszthető az életműbe, az utókor szinte teljesen elhallgatta. Az idős korában katolizáló Gyöngyösi azonban egyik legfontosabb alkotásának tartotta a Jézus szenvedéseit és Szűz Máriát középpontba állító, magánáhítat céljára született darabot. A mecénásának, Koháry István grófnak szóló ajánlásból kitűnik, hogy a fordítást nem annyira önmaga lelki megerősítése, hite minél mélyebb átélése miatt készítette Gyöngyösi, inkább a többszörösen is szerencsétlen sorsú, a börtön embertelenségeit és karja bénulását is megszenvedő Koháry vigasztalására írta azt. Valószínűleg már a mű megjelenésekor sem fogadhatta osztatlan elismerés, hiszen protestáns kortársai nehezen emésztették meg Gyöngyösi áttérését. Talán ennek is köszönhető, hogy a darab a legnagyobb könyvritkaságok közé tartozik. Közgyűjteményeinkben ugyan őrzik négy példányát, de tudomásunk szerint árverésen még soha nem bukkant fel. |
| Enyhén kopottas, datált (1744), monogramos (T.S.) bőrkötésben. A gerincen apró sérüléssel. |
|
| RMK I 1388. |
|
|
